10 dolog, amit valószínűleg senki nem árult el Neked a nyelvtanulásról (1. rész)

Még mindig túl nagy a nemtudás, és túl sok a hamis mítosz, hiedelem, és/vagy szándékos megvezetés a nyelvtanulással kapcsolatban. Most 10 olyan dolgot mondok, amit valószínűleg még senki nem árult el Neked, pedig ezek a nyelvtanulás vastörvényei. Hadakozhatsz ellenük, megpróbálhatsz úgy tenni, mintha nem léteznének, még hinned sem kell bennük, de attól még alakítani fogják az angollal kapcsolatos jövődet.

1) A nyelvtanulás nehéz és sokszor fájdalmas

Vannak, akik az átlaghoz képest könnyebben és gyorsabban tanulnak meg angolul, vagy más idegen nyelven? Természetesen vannak.

De a többség számára a nyelvtanulás se nem könnyű, se nem egyszerű. Sőt, nehéz, nyögvenyelős, fárasztó folyamat, ami sok lemondással, áldozattal, megállással és újrakezdéssel, testi-lelki megterheléssel jár.

A gyors és egyszerű megoldásokra való törekvés a modern élet része, de a nyelvtanulás nincs az instant megoldásokkal kezelhető kérdések listáján. Aki angoltanárként, vagy szolgáltatóként azt állítja, hogy „szupergyorsan” meg lehet tanulni angolul, az hamis reményeket árul.

Ha teljesen a 0-ról kezded, akkor legalább 5-600 órányi tanulás kell ahhoz, hogy egy erős középfokú nyelvtudást megszerezz, vagyis hogy lazán, de választékosan tudj beszélgetni angolul.

És 5-600 órát tanulni se nem könnyű, se nem zökkenőmentes.

2) Nem tehetség, elszántság kérdése

A nyelvtudásra nem születni kell, hanem meg kell küzdeni érte. Nem a képességeiden múlik, hogy meg fogsz tanulni angolul, hanem kizárólag a szorgalmadon és a kitartásodon.

Mindenki képes megtanulni angolul, aki hajlandó beletenni a megfelelő mennyiségű munkát, gyakorlást, mondatszámot. És ugyanez fordítva is igaz: hiába van „jó füled”, vagy ösztönös tehetséged a nyelvtanuláshoz, ha nem gyakorolsz eleget, akkor kudarcra vagy ítélve.

3) A nyelvérzék egy mítosz

Ez az egyik legmakacsabb hamis mítosz a nyelvtanulással kapcsolatban. Egy egész könyvet (Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza) szenteltünk a témának, mert annyira károsnak tartjuk ezt a tévhitet.

Miről szól ez az egész nyelvérzék-mizéria?

Arról, hogy ha valamiért egy diák elakad a tanulásban (nem halad olyan gyorsan, mint a többiek; nem ért meg egy nyelvtani magyarázatot; valamiért nem tud eltárolni az agyában egy kulcskifejezést stb.), akkor a tanárok egy része automatikusan önfelmentő üzemmódba kapcsol, és azt mondja: „ez azért van Józsika, mert nincs nyelvérzéked.”

Kamu. Minden embernek van nyelvérzéke (vagy senkinek nincs, nézőpont kérdése). Ezt onnan tudom, hogy kb. 6-7 éves korodig tökéletesen elsajátítottad a saját anyanyelvedet, ami kisgyerekként ugyanolyan ismeretlen volt számodra, mint most az angol.

A nyelvérzék csak egy szólam, egy közhely, ami elfedi a tanítási módszer hibáit, és kiveszi a felelősséget a tanár és a tanuló kezéből.

4) Az elméleti magyarázatoktól csak fejfájást kapsz, nyelvtudást nem

Az angol oktatási piac 80-90%-át lefedő hagyományos, tankönyv-alapú, magyarázós tanfolyamok –a közoktatással karöltve – rengeteg elméleti tudást töltenek a fejedbe. Ebben a modellben az elmélet megelőzi a gyakorlatot, a tudás az alkalmazást, a nyelvtan a kommunikációt.

És ez az a modell, ami az elmúlt 25 évben csődöt mondott, mert nem volt képes megtanítani angolul beszélni az embereket. (Ez nem vélemény, hanem tény, amit az Eurostat számai igazolnak.)

Az elméleti magyarázatokon nyugvó nyelvoktatás vezet oda, hogy:

• a hozzád hasonló emberek papíron legalább 8-10 igeidőt ismernek, de egyiket sem tudják használni;
• amikor a Deák téren leszólít egy turista az utcán és megkérdezi, hogy merre van az Opera, akkor a torkodon akad a szó, elkezd izzadni a tenyered és képtelen vagy összefüggő, folyamatos választ adni a kérdésre;
• a nyelvoktatási rendszerben az emberek passzív nyelvtanulóvá válnak aktív nyelvhasználó helyett.

Ha az elmélet mellé nem párosul gyakorlat; ha nincs szoros kapcsolat a nyelvtani szerkezetek és az élő nyelvhasználat között, akkor nincs aktív, kommunikációképes nyelvtudás. Ilyen egyszerű.

5) Nem a tökéletes a legjobb

Az elméleti iskola másik legnagyobb hibája a tökéletességre való törekvés belenevelése az emberekbe. Talán Te is úgy vagy vele, hogy ha nem vagy tökéletesen biztos egy mondatban, akkor inkább nem is mondod.

Nagy hiba.

Állandóan a tökéletességre törekedni nem csak nagyon megterhelő és kimerítő, de a nyelvtanulás szempontjából kifejezetten káros is. Különösen egy kezdő nyelvtanulónak fontos, hogy a nyelvtanulás kezdeti szakaszában a létező legtöbb mondatot mondja ki, akár helyesek, akár helytelenek azok a bizonyos mondatok.

Mert csak éles helyzetben, vagyis beszélgetés, kommunikáció (= használat) közben derül ki, hogy hol vannak bizonytalanságok, félreértések, rosszul rögzült szerkezetek, vagy hiányosságok, amiket korrigálnunk kell.

Ezért hibázni nem bűn, sőt, kötelező, amikor angolul tanulsz.

A hibaelkövetés gyakorisága egyenes arányban áll a megfogalmazott mondatok számával, vagyis csak azok tudnak „tökéletesen”, „hibamentesen” beszélni, akik egyáltalán nem, vagy csak alig beszélnek.

Végső soron pedig minden nyelvtanulónak az a célja, hogy megtanulja használni az adott nyelvet, nem igaz?

Ha Neked is ez a célod, akkor jelentkezz ingyenes online szintfelmérőnkre, és indulj el a mítosz-mentes, gyakorlatias és beszédközpontú nyelvtanulás útján.

A következő részben gyakorlatiasabb témákat járunk körbe. Megnézzük, hogy milyen hamis mítoszok tapadnak a tankönyvhöz, a házi feladathoz, a szintfelmérőhöz, a tanár és diáktársak nélküli nyelvtanuláshoz, valamint a kiscsoportos oktatáshoz.