Kép forrása: Canva-canva.com
Szinte minden országban és kultúrában van egy olyan nap az évben, amikor az édesanyák a főszereplők. Változó, hogy ez melyik évszakban történik: Japánban eredetileg március 6-án ünnepelték az anyák napját, mivel ez volt Kōjun császárné születésnapja, 1949-ben azonban május második vasárnapjára változtatták. Mexikóban a Día de Las Madres-t május 10-én tartják, Etiópiában pedig a háromnapos Antrosht fesztivál idején, az esős évszak végén, kora ősszel köszöntik az édesanyákat. Ahány ország, annyi szokás – mi most az Amerikai Egyesült Államok felé vesszük az irányt, és megnézzük, hogyan alakult ki ott az anyák napja, és mi volt az eredeti célja ennek az ünnepnek. Egy biztos: az amerikai történet jóval mélyebb és meglepőbb, mint azt sokan gondolnák.
Az Egyesült Államokban az anyák napjának saját története van, sokkal komplexebb, mint azt a szupermarketekben kapható színes, édesanyáknak szóló üdvözlőlapok sejtetik. Az ünnep hivatalossá válását számos próbálkozás és egymásnak ellentmondó törekvés előzte meg. Bár mára egy szeretetteljes gesztussá vált, amivel hálánkat fejezzük ki az édesanyánk felé, eredetileg egészen más célt szolgált.
Az egyik legkorábbi kezdeményező Julia Ward Howe író, költő és elkötelezett békeaktivista volt, aki 1819-ben született New Yorkban. Élete során fáradhatatlanul küzdött a nők egyenjogúságáért, és mély aggodalommal figyelte az amerikai polgárháború, valamint a porosz–francia háború kegyetlenségeit. Egy kiáltványban egy nemzetközi női testület létrehozását javasolta, amely a háborúk közvetett áldozatain segítene. Bár az elképzelés nem valósult meg, Howe megszervezte az első anyák napi ünnepséget, amit néhány évig az ország több különböző pontján is megtartottak. Ezek a júniusi rendezvények azokra az anyákra hívták fel a figyelmet, akik a világban zajló borzalmak és veszteségeik ellenére is ellátták munkájukat és gondoskodtak a családjukról.
A modern, ma is ünnepelt anyák napja alapjait azonban nem Howe, hanem Anna Jarvis teremtette meg, aki az édesanyja, Ann Maria Reeves Jarvis munkássága előtt kívánt tisztelegni az ünneppel, bár később maga is csalódott abban, amivé az esemény vált.
Ann Maria Reeves Jarvis tizenkét gyermeknek adott életet, de sajnálatos módon közülük csak kevesen érték meg a felnőttkort. Az 1800-as évek második felében, a mai Nyugat-Virginia területén gyakoriak voltak a halálos betegségek, mint a diftéria vagy a kanyaró – ezek rengeteg kisgyermek életét követelték. Jarvis kötelességének tekintette, hogy segítse a közösségében élő anyákat, hogy elkerülhetőek legyenek az őt ért tragédiák. Egy nemzeti egészségügyi mozgalom tagjaként olyan eseményeket szervezett, amelyek során az édesanyák szemétszedéssel, takarítással és más közösségi munkákkal járultak hozzá a higiénikusabb, egészségesebb környezet megteremtéséhez a gyermekek érdekében.
A polgárháború kirobbanásakor azonban más feladatok kaptak nagyobb hangsúlyt, új kihívások váltak sürgetővé. Az általa vezetett nőegylet a béke és az összefogás megteremtésén kezdett dolgozni, még a háború legkegyetlenebb éveiben is. Segítségnyújtásuk nem ismert oldalt vagy származást: minden sérült katonát elláttak, függetlenül attól, hogy az északi vagy a déli oldalon harcoltak. 1868-ban megrendezte a “Mother’s Friendship Day”-t, azaz az anyák barátsága napot, hogy a háború által szétszakított családokat újra összehozza, egy erős, megtartó közösség reményében. Kezdeményezése miatt halálos fenyegetéseket is kapott, de ez sem tántorította el. Lehetséges, hogy Julia Ward Howe két évvel később kiadott kiáltványát Ann inspirálta, hiszen a két nő személyesen is ismerte egymást, és egyetértettek abban, hogy a nők – különösen az édesanyák – azok, akik képesek valódi békét teremteni a világban.
Ann 1905-ös halála után lánya, Anna Jarvis vitte tovább édesanyja örökségét. Áldozatos munkája tiszteletére kezdeményezte, hogy május második vasárnapja nemzeti ünnep legyen. Anna, aki sosem alapított családot arra fókuszált, hogy anyja emléke ne vesszen feledésbe, ezért fehér szegfűvel és kézzel írt levéllel ünnepelte őt. Másokat is arra buzdított, hogy mondjanak köszönetet az édesanyjuknak, és ebben olyan sikeres volt, hogy Thomas Woodrow Wilson elnök is felfigyelt rá. 1914-ben, éppen az I. világháború kitörése előtt hivatalosan is nemzeti ünnep lett az anyák napja.
Anna azonban nem volt elégedett azzal, amivé az ünnep vált. Úgy látta, hogy az őszinte, személyes köszönetnyilvánítást lassan felváltják a sablonos üzenetek, a kézzel írt leveleket pedig a tömegesen gyártott képeslapok. A csendes, bensőséges megemlékezés helyét egyre inkább átvette egy látványos, ajándékozással és vásárlással teli esemény, ami inkább a virágkötők és a képeslapgyártók zsebét tömte meg pénzzel ahelyett, hogy az ünnepeltekre, az anyákra fókuszálna. Jarvis a fehér szegfű viselését az anyja előtti tisztelgésnek szánta, de kialakult az a szokás, hogy az édesanyáknak vörös vagy rózsaszín szegfűt adtak ajándékba, később pedig az ünnepeltek sorába kerültek a nagymamák és a nagynénik is. Anne-t mélyen elkeserítette ez az irány, olyannyira, hogy még egy petíciót is benyújtott az anyák napja eltörléséért.
Ma már világszerte egy szál virággal, kedves szavakkal és közös pillanatokkal ünnepeljük az édesanyákat, de érdemes néha megállni, és elgondolkodni azon, milyen mély társadalmi és történelmi gyökerei vannak ennek a napnak. Az amerikai anyák napja nemcsak a szeretet kifejezéséről, hanem a béke, az összetartozás és a társadalmi felelősségvállalás eszméiről is szól. Talán a legszebb, amit tehetünk, ha visszatérünk az ünnep eredeti szellemiségéhez és őszintén, személyesen mondunk köszönetet az édesanyáknak ezen a napon.
Ugye milyen izgalmas, hogy az eredetileg amerikai anyák napját a világ különböző pontjain mennyire másképp ünneplik? A nyelvtanulás egyik legnagyobb ajándéka éppen ez: miközben fejlődik a tudásod, egyre mélyebben megismerheted más nemzetek kultúráját, történelmét és gondolkodásmódját is. Ha te is szeretnél részese lenni ennek az élménynek, csatlakozz hozzánk! Kezdd egy díjmentes online angol bemutató órával, ahol meglesheted, hogyan zajlik nálunk egy óra, és megtapasztalhatod, milyen nálunk tanulni. Minden részletet megtalálsz itt, csak kattints.
Gerenda Ingrid
szövegíró
Tanárainkkal készített interjúnk mai részében Csáti Jankával beszélgettünk. Janka elmesélte, hogy Hogyan lett a Speak…
Tanárainkkal készített interjúnk mai részében Osztrogonácz-Ábrám Szabinával beszélgettünk. Szabina elmesélte, hogy Miért lett az USA…
Kép forrása: Canva-canva.com Több mint ezer éves hagyománya van annak, hogy az angol nyelvű Írország…
Kép forrása: Canva-canva.com Sokan érzik úgy, hogy nincs igazán lehetőségük élesben gyakorolni az angolul, mert…
Kép forrása: Canva-canva.com A sikeres angol nyelvtanulás kulcsfontosságú része a következetesség, a folytonos gyakorlás. Persze…
Tanárainkkal készített interjúnk mai részében Berentei Péterrel beszélgettünk. Péter elmesélte, hogy Hogyan tanult meg angolul?…