Gyakori hibák, amit még az angol anyanyelvűek is elkövetnek

Kép forrása: canva – canva.com

Az angol nyelvet világszerte beszélik, de elgondolkoztál már azon, hogy vajon mitől számít valaki a mai globalizált világban angol anyanyelvűnek? Tudtad, hogy a nyelvtudásuk nekik sem tökéletes, sőt, néhány szabályt az angol nyelvtanulók jobban tudnak a nyelvvel kapcsolatban, mint az anyanyelvűek? Milyen fő különbségek vannak a brit és az amerikai angol között? Ezek a kérdések sok embert foglalkoztatnak, és ebben a cikkben megtudhatod, hogy miért.

Az anyanyelvi beszélők a nyelvet születésüktől fogva természetes érintkezés révén sajátították el, emiatt folyékonyan és jól beszélik ezt a nyelvet. Úgy tartják, hogy ösztönösen értik a nyelv nyelvtanát, szókincsét, kiejtését és kulturális sajátosságait. Az angol nyelvtanulás során az anyanyelvi beszélőket gyakran használják viszonyítási alapként a helyes nyelvhasználat és kiejtés tekintetében.

Angol nyelvtanulók által elkövetett leggyakoribb hibák

Vannak tipikus ’mumusok’ az angolban, amit a nyelvtanulók nehezen sajátítanak el, mert az ilyen jellegű szabályok, rendhagyó kivételek sokszor logikátlannak tűnhetnek.

Íme néhány, az angol nyelvtanulók által elkövetett leggyakoribb hibák közül:

1. Összekeverik a hasonló hangzású szavakat, mint például a „there,” (=ott) „their,” (=övék) and „they’re (=ők vannak).
2. A prepozíciók helytelen használata, mint például az „in” (= -ban, -ben kötőszavak), „on” (= -on, -en, -ön kötőszavak) és „at” (= -nál, -nél).
3. Gyakoriak még az alany-ige egyeztetési hibák, például az „is” használata „are” helyett.
4. A névelők helytelen használata, például „a” vagy „an”.
5. Az igeidők helytelen használata, például a jelen idő használata múlt idő helyett.
6. Kiejtési hibák, például gyakori szavak helytelen kiejtése.
7. Idiomatikus kifejezések szó szerinti fordítása.
8. Helytelen szórend használata egy mondatban
9. A nagybetűzés és az írásjelek következetes és megfelelő használatának hiánya.

Az angol anyanyelvi beszélők is követnek el hibákat

Azonban előfordulhat, hogy az angol anyanyelvi beszélők is követnek el hibákat. Bár az anyanyelvi beszélők magas szintű angol nyelvtudással rendelkeznek, mégis hajlamosak hibázni a nyelvtan, a kiejtés, a helyesírás és a szókincshasználat terén. Ezek a hibák előfordulhatnak a figyelem vagy a tudás hiánya, a nyelvjárási vagy regionális eltérések használata vagy más nyelvek hatása miatt. Fontos megjegyezni, hogy a nyelv egy összetett rendszer, és még az anyanyelvi beszélők is egész életük során folyamatosan tanulják és finomítják készségeiket. Ezért teljesen természetes és elfogadható, hogy mind az anyanyelvi, mind a nem anyanyelvi beszélők időnként hibáznak az angol nyelvű kommunikáció során.

Az angol anyanyelvi beszélők számos okból hibázhatnak, többek között:

1. Figyelemhiány vagy gondatlanság beszéd vagy írás közben.
2. Más nyelvek hatása, különösen két- vagy többnyelvű környezetben.
3. Olyan regionális vagy nyelvjárási változatok használata, amelyek nem tekinthetők sztenderd angolnak.
4. A nyelvtani szabályok vagy a szókincshasználat ismeretének vagy megértésének hiánya.
5. A köznyelvi vagy szlengkifejezések használata, amelyek nem minden helyzetben megfelelőek.
6. Kiejtési hibák az akcentus vagy beszédhiba miatt.
7. Gépelési vagy helyesírási hibák az írásbeli kommunikációban.
8. Kétértelmű vagy nem egyértelmű utasítások vagy üzenetek félreértelmezése.
9. Szorongás vagy idegesség az angol nyelvű kommunikáció során.
10. Kognitív- (= megismerő, megismerésen, ill. megértésen alapuló) vagy memóriazavarok, amelyek nyelvtudástól függetlenül bárkivel előfordulhatnak.

Nem minden angol anyanyelvi beszélő ismeri az angol nyelv összes nyelvtani szabályát. Míg az anyanyelvi beszélők intuitív módon értik a nyelvet, és képesek folyékonyan kommunikálni, sokan nincsenek tisztában a nyelvet szabályozó technikai nyelvtani szabályokkal. Ez azért van így, mert a nyelvet inkább a természetes érintkezés és használat, mint a hivatalos oktatás révén tanulták meg.

Valójában nem ritka, hogy az anyanyelvi beszélők nyelvtani vagy nyelvhasználati hibákat követnek el, még szakmai vagy tudományos környezetben is. Az anyanyelvi beszélők azonban előnyben lehetnek abban, hogy felismerjék, mikor hangzik egy mondat „jól” vagy „rosszul”, még akkor is, ha nem tudják azonosítani a konkrét nyelvtani szabályt, amelyet megsértettek.

Mindazonáltal a nyelvtani szabályok tanulmányozása segíthet az anyanyelvi beszélőknek nyelvtudásuk tökéletesítésében és a nyelv technikai oldalainak jobb megértésében.

A brit angol és az amerikai angol

A brit angol és az amerikai angol az angol nyelv két dialektusa, amelyek szókincsben, kiejtésben, nyelvtanban és helyesírásban is különböznek egymástól. A legfontosabb különbségek közé tartozik:

Szókincs: Például a „lorry” (brit, teherautó vagy kamion) és a „truck” (amerikai), vagy a „biscuit” (brit, keksz) és a „cookie” (amerikai).

Kiejtés: A két nyelvjárás között a kiejtésben vannak különbségek, különösen a magánhangzók esetében. Például az amerikaiak jellemzően az „r” hangot ejtik a szavak végén, míg sok brit beszélő nem.

Helyesírás: Van néhány helyesírási különbség a két nyelvjárás között, például a „colour” (brit, szín) és a „color” (amerikai), vagy a „centre” (brit, központ) és a „center” (amerikai).

Nyelvtan: A nyelvtani használatban van némi különbség, különösen az igék egyeztetése és a prepozícióhasználat tekintetében. Például az amerikaiak gyakran használják a „gotten” szót a „get” múlt idejű tagjaként, míg a brit beszélők jellemzően a „got” szót használják.

Összességében, bár a két nyelvjárás nagyrészt kölcsönösen érthető, a szókincsben, a kiejtésben, a nyelvtanban és a helyesírásban vannak olyan különbségek, amelyek zavart okozhatnak az angol nyelvet tanulók számára, vagy kisebb félreértéseket okozhatnak az anyanyelvi beszélők között.

Ki tekinthető anyanyelvi beszélőnek

Az anyanyelvi beszélőkkel kapcsolatos számos vita fakad abból, hogy ezt a fogalmat többféleképpen lehet értelmezni, és nincs egyértelmű egyetértés abban, hogy mit jelent, vagy hogy mennyire fontos a nyelvtanulás és a nyelvtanítás szempontjából.

Íme néhány ok, amiért az anyanyelvi beszélő fogalma vitatott:

1. Kétértelműség: Az „anyanyelvi beszélő” kifejezés kétértelmű, és a kontextustól vagy a kifejezést használó személytől függően különböző jelentéssel bírhat. Egyesek például az anyanyelvi beszélőket a származási országuk alapján határozzák meg, míg mások a nyelvi környezetük vagy a nyelvtudásuk szintje alapján.
2. Nyelvi sokszínűség: Az angol nyelvet világszerte több millió ember beszéli, és a nyelven belül is nagy a nyelvi sokszínűség. Ennek eredményeképpen nehéz meghatározni, hogy mi számít „anyanyelvi” szintű angol nyelvtudásnak, vagy hogy a nyelv mely aspektusai a legfontosabbak a kommunikáció szempontjából.
3. Diszkrimináció: Egyesek szerint az anyanyelvi beszélő fogalmát arra lehet használni, hogy diszkriminálják a nem anyanyelvi beszélőket, vagy hogy bizonyos nyelvjárásokat vagy dialektusokat előnyben részesítsenek másokkal szemben. Ez fenntarthatja a nyelvi és kulturális előítéleteket, és akadályokat állíthat a kommunikáció elé.
4. Pedagógiai következmények: Egyesek szerint a nem anyanyelvi tanárok ugyanolyan hatékonyak, sőt hatékonyabbak lehetnek, mint az anyanyelvi tanárok, különösen a tanulók nyelvi és kulturális kihívásainak megértése szempontjából.

Összességében az angol anyanyelvűekkel kapcsolatos vita folyamatos, és tükrözi az angol nyelvtanulás és a kommunikáció összetett és sokrétű természetét.

Viták ide, viták oda, angolul beszélni jó. Ha Te is szeretnél magabiztosan, választékosan és jól beszélni angolul, akkor első lépésként töltsd ki ingyenes online angol szintfelmérőnket, hogy segíteni tudjunk.

Budai Boglárka
a Speak! Nyelviskola ügyfélszolgálati vezetője és tanára