„Az a célom, hogy dőljön belőlem az angol”

Kemény küzdelem és nehéz döntés után, több mint 30 jelölt közül választottuk ki azt a 3 győztest, akik hozzáállásukkal, teljesítményükkel, szorgalmukkal és példamutató elszántságukkal kiérdemelték a Hónap Diákja címet. Sorozatunk harmadik részében a Czilli Melindával készített interjút olvashatjátok. (Az előző interjúkat elolvashatjátok ide és ide kattintva.)

Melinda 36 éves és egy gyönyörű 7 éves kislány büszke anyukája. Egy éve költöztek fel Budapestre és a munkakeresés miatt kezdett el angolul tanulni. Október óta szoftverfejlesztőként dolgozik, ahol ugyan nem kell napi szinten használnia az angolt, de reméli, hogy előbb-utóbb hasznosíthatja majd az itt megszerzett tudást.

SpeakMan: Először is szeretnék gratulálni a címhez! A Hónap Diákjaként neked is lehetőséged nyílt arra, hogy megnyerd az Év Diákja címet, és vele az értékes nyereményeket (ajándék tanfolyam, címlapmegjelenés a The Speak magazinban stb.). Szerinted Te mivel érdemelted ki ezt az elismerést?

Melinda: Nagyon szépen köszönöm. Szerintem ez a „stréber hozzáállásom” eredménye. Nagyon szekálnak a csapatban, hogy én mindig a legjobbra törekszem, maximalista vagyok magammal szemben. Ez mindig kiütközik nálam, például szintzárókon vagy szintköziken, hogy tökéletesre kell csinálnom a dolgokat, legalábbis közelítenem kell a tökéleteshez. Az eredményeim jók lettek, de mivel maximalista vagyok, ezért még addig nem vagyok megelégedve, amíg nem érem el a 100%-ot.

SpeakMan: A harmadik tanfolyamodat kezdted. Adja magát a kérdés: mi a célod az angollal? Mit szeretnél elérni?

Melinda: Egyrészt a munkahelyemen szeretném használni, másrészt meg a tanfolyamok alatt annyira megszerettem az angolt, hogy már „hobbi szinten” érdekel. Tehát már nem azért tanulok, mert kelleni fog az angol, hanem azért, mert szeretem. Kellemes időtöltés számomra, és az a célom, hogy folyékonyan beszéljek, ahogy Péter is említette a bemutatóórán: „az a cél, hogy készségszinten használjuk az angolt”. Tehát, hogy ne kelljen gondolkoznom, hogy mit is akarok mondani, hanem dőljön belőlem az angol.

SpeakMan: Mi az, ami motivál? Mi visz előre tanfolyamról tanfolyamra?

Melinda: Szerintem a tudásszomj, hogy minél jobban, minél hamarabb megtanuljak angolul. Azaz a meghatározott célom visz előre: a folyékony angol nyelvtudás vágya.

SpeakMan: Otthon hogyan tudod hasznosítani az itt tanultakat?

Melinda: A családdal szoktam angolul beszélni, bár ők ezt annyira nem szeretik, mert nem beszélnek angolul. 🙂 A férjem ugyan megérti, a kislányom meg érdeklődik az angol nyelv iránt. Igaz, hogy csak első osztályos, de már ők is tanulnak az iskolában, és nagyon büszke volt magára, hogy ő már rengeteg szót és kifejezést tud, ahhoz képest, hogy zsenge korban van még. Otthon leginkább angol nyelvű filmeket, dokumentumfilmeket szeretek nézni, és büszkeséggel tölt el, amikor több mindent értek meg. A zenét is nagyon szeretem, ha rádióban vagy bárhol hallgatom, akkor nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a „ó múltkor ezt még nem tudtam, most meg már megértem.”

SpeakMan: Anno miért a Speak! Nyelviskolát választottad? Hol találtál ránk?

Melinda: Amikor elkezdtem nyelviskolát keresni a neten, leginkább arra fektettem a hangsúlyt, hogy a véleményeket nézzem. Tehát, nem a nyelviskolák honlapjait nézegettem, hanem véleményeket kerestem nyelviskolákról. Találtam rengeteg félét, de mindegyik egy kaptafára épült, sztenderd, általános nyelviskola volt. Egy kivétel volt csak, a Speak! Nyelviskola, ahol azt mondták, hogy a beszéd a lényeg, és ez nagyon szimpatikus volt számomra. Aztán megnéztem a honlapot és abszolút magával ragadott az egész hangulata, stílusa. Megszólított.

SpeakMan: Milyen benyomásaid voltak a szintfelmérőn?

Melinda: Visszaemlékezve elég mély nyomokat hagyott bennem. 🙂 Döbbenet volt egyébként: anno a diplomámhoz kellett nyelvvizsga, bár akkor még csak az alapfok volt a követelmény. Ezt könnyen el lehetett érni az egyetemi oktatás alatt és nem tudom miért gondoltam úgy, hogy ez a tudás megmaradt. A szintfelmérő közben ez nagyon is realizálódott, hogy a tudásom bizony megkopott, úgy gondoltam, hogy simán egy B-s kategóriába valahova beférek és ehhez képest A2-2-es lettem. De megnyugtattak, hogy nincs ezzel baj, ez teljesen normális és higgyem el, hogy jobb, nekem, ha nem egy felsőbb csoportból indulok, mert akkor lehet, hogy kellemetlen élményeim lennének. Teljesen igazuk volt.

SpeakMan: Hogyan emlékszel vissza a bemutatóórára?

Melinda: Izgatottan vártam, hogy mi lesz. Annyira más ez a nyelviskola, hogy elképzelni nem tudtam, hogy vajon milyen lehet az oktatási metódus. Péter nagyon jó előadó szerintem, tetszett, ahogy vezette az órát. Gyakorlatilag ugyanazt mutatta be, amit ténylegesen a tanfolyamon csinálunk.

Először féltem is, mert nem mertem megszólalni. Félve mondogattam a dolgokat, de rájöttem, hogy ez az, amit vártam, végre beszélünk! Ugyan rá voltam kényszerülve és tényleg ez a titok nyitja, hogy ha nem használod a nyelvet, nem beszélsz, akkor nehezebben megy. Most már olyan szinten vagyok, hogy igaz, hogy a tudásom hagy némi kívánni valót maga után, de simán megszólalok, nem érdekel, ha nyelvtanilag nem teljesen korrekt, és ez jó érzés.

SpeakMan: Milyen a csoportod és a tanárod? Hogy érzed magad az órákon?

Melinda: Az első két tanfolyamon hétköznap jártam órákra, aztán jött az állásajánlat, ami miatt hirtelen kellett váltanom, így csöppentem bele Gergely csoportjába. Nagyon jó kis közösséget sikerült kialakítanunk, megkedveltük egymást, jó a hangulat az órákon. Gergelyt meg csak dicsérni tudom, nagyon jó tanár és annyira magas szinten oktat, hogyha bármi kérdésünk van, mindenre tudja a választ és azonnal segít. Tehát szuper a csapat, ezért is szeretek ide járni.

SpeakMan: Mivel bíztatnád a most kezdő diákokat?

Melinda: Ne féljenek, legyenek bátrak. Szerintem ez a nyelviskola a legjobb dolog, ami történhet velük a nyelvtanulás terén. Tudom, hogy mindenkiben van egy ilyen félsz, hogy nem mer rögtön beszélni, ezért is jöjjenek ide és higgyék el, hogy könnyedén meg fognak szólalni angolul!